Karácsony másnapján reggel elindultunk, ami inkább délelőtt volt, mivel nem akartuk Marcit felébreszteni. Had aludjon ameddig jólesik neki. Elvégre karácsony van. Bepakoltunk és beizzítottuk az új CD-t a kocsiban. Először meghallgattuk az új Celine Dion CD-t, amit Miki Jézuskája hozott nekem. Aztán áttértünk a Halász Juditra. Ez az áttérés olyan jól sikerült, hogy Marci egész úton nem is engedett mást hallgatni. Ült tündérien a gyerekülésbe, egyik kezében a macska, a másikkal meg ölelte a sisakos holdat meg a Thomasos párnát.

És persze ha a Mary Poppinsos dal véget ért, akkor azonnal szólt, hogy anya a Poppinsosat. Így ezt a számot sokszor hallgattuk meg. Odaérkezvén meg sem álltunk egy titkos találkahelyig, ahol találkoztunk nagyapával, Attival és Krisztivel. Ők pedig karácsonyi meglepetésként bejutatták Marcit a tűzoltóságra. Az elején kicsit félt és mindig a legkisebb tűztűautót akarta megnézni.

Aztán a daruhoz oda sem akart menni. Kicsit később, mikor már jöttünk el, becsücsült az egyik járműbe. Persze azonnal mindent a rendnek megfelelően kellett csinálni. Be akarta csukni az ajtót. A végén meg persze kitalálta, hogy ő aztán végig akarja az összest próbálni.

De szépen okosan megbeszéltük, hogy inkább menjünk haza, mert ott is várnak izgalmas dolgok.

Itt is volt karácsonyfa, mely alatt lapult neki ajándék bőven. Itt a legnagyobb sláger a tűzoltóautó volt. Azzal is akart aludni, de aztán nagy nehézségek árán lebeszéltem róla. Az ünnepi ebédből itt sem nagyon fogyasztottam, de Marci sem döntött rekordot. Hacsak a sütievés nem számít annak. A délutáni alvás a sok izgalom miatt elmaradt, így este rendesen ment aludni. Ott kellett vele lenni, míg elalszik, de éjjel már nem volt semmi gond. A tervezettnél kevesebb időt tudtunk Szolnokon tölteni, mert ugye nekem nem maradt szabim, így jönni kellett hétfőn vissza, mivel kedden dolgoztam. Vasárnap este nagy családi vacsia voltunk hivatalosak, ahol végre valahára tudtam enni rendesen és már nem kellett vigyáznom, hogy mit és mennyit. Így próbáltam pótolni, de ugye kb egy heti nem evés után rosszak voltak a kilátásaim. Marci nagyon élvezte a társaságot és persze itt is sütievési rekordokat dönött. Aztán eljött a hétfő. Bepakoltunk a kocsiba és ebéd után elindultunk. A hazaút jól telt, mivel a kicsi bealudt a sok élménytől. A Duna innenső oldalán már én vezettem, hogy Miki tudjon egy kicsit pihenni. Egyszercsak Marci megszólal, hogy anya pisilni kell. Mondtam neki, hogy pisiljen a pelusba, mert van rajta. Ő határozottan közölte, hogy nagyfiú és akkor tartja még egy darabig. Mondtam, hogy oké. Mentünk újra kb 30 órát, de a gyönyörűség újra szólt, hogy mi van. Ekkor megszántam. Leálltam az út mellé, gyerek levetkőztet, pelus levesz és irány pisilni. Elég érdekes pózban sikerült megfognom. Erre szegény elkezdett kiabálni, hogy anya fázok, anya fázok. Mondtam neki, hogy pisiljen gyorsan, és vissza tudunk akkor utána csücsülni. Mondtam neki, hogy egy kicsit lepisilted anya nadrágját. Visszaültem a kocsiba, indítottam. Egyszercsak egy kicsi, vékonyka, bűnbánó hang megszólal: „Anya ne aragudj, legközelebb nem pisilem le a nadrágodat, megígérem.” Édes volt, azt hittem megzabálom. Itthon aztán várt minket a lakásba anya, mivel ő is dolgozott még kedden és nem akart hazamenni.

Jól telt ez a pár nap. Kicsit rövidre sikerült az ottlét, de majd legközelebb talán hosszabb lesz.